A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében,  a magyar-ukrán határ mentén,
a szeszélyesen kanyargó Tisza ölelésében fekszik.

A község kiváló kirándulóhely, ahol az épített környezet éppúgy felejthetetlen élményt nyújt mint az érintetlen természet. Kellemes kikapcsolódást talál az, aki a Magyarországra itt belépõ Tisza-folyó partján nyaral, vagy csónakkal evezve gyönyörködik a táj szépségében. Természeti látnivaló még az önkormányzat által helyi természeti értékké nyilvánított "fehér nyárfás" a Tisza-partján.

A milotai kavicsos Tisza-part

Milota õsrégi település, mely a honfoglaláskori időben már lakott lehetett. Erre utal egy ma is ismert monda, az ún. Mélóta monda (a falu nevét is innen eredeztetik). Nagy Lajos uralkodásának idejében keletkeztetett az az oklevél, amely elsõként említi a falut, melyet I. Lajos akkor, 1344-ben a Kölcsey családnak juttatott. 1848-ig Milota jobbágy község volt 92 úrbéres gazdával, mellettük 18 nemesi család is lakott a községben. A falu eredetileg a mai ótemetõ helyén feküdt, de folytonos árvízveszély miatt az itt élők jobbnak látták, hogy magasabb fekvésű helyre települjenek.

A község jelképei: címere és zászlaja.

Címer: - víz (Tisza folyó és árvizek) színe: kék, - halak (halászat) színe: szürke, - diófa (a híres Milotai M 10-es diófák) színe: zöld, - búza (mezõgazdaság) színe: sárga, - kardok (a II. világháborúban elhurcolt és hõsi   halált halt lakosság) színe: szürke, - Milota község (felirat) szine: fekete.